Ingatlant vennék

 Valljuk be, vevői oldalon is vannak bőven hiányosságok. 

 Én vevőként még soha nem néztem be kád alá vagy konyha szekrénybe, nem emeltem fel szőnyeget vagy szereltem le kapcsolót vezeték ellenőrzés miatt. Jó hiszemű vagyok, és ezzel a legtöbbünk így van. Hisszük amit hallunk. 

Főleg így van ez, ha a tulajdonos fogad és vezet végig családi fotóival teletűzdelt csodás  otthonán.

A jóérzésű érdeklődő, szinte bocsánatot kér a zavarásért, és igyekszik kijutni az ajtón. 

Pedig egy lakásban bóklászni kell, bele kell ülni a fotelbe, hallgatni kell a zajokat, nézni kell a fény útját, és igen be kell nézni a szőnyeg meg a kád alá is. Persze, ha az első benyomás alapján eldöntöttük, hogy ez érdekes lehet a számunkra. Mert, ha hiszed, ha nem 4 másodperc elég arra hogy tudatalatt eldöntsd-érdelel-e a lakás vagy sem.

Nem azt mondom, hogy nincs helye az ingatlanját maga értékesítő tulajdonosnak. Igenis van, de tudnia kell, hogy a döntés meghozatalának pillanatától ő már csak múlt idő. Az emlékeit, az izlését, tárgyait össze kell csomagolnia, hogy lakásában helyet és esélyt adjon egy új élettörténet kibontakoztatásának.

Sokan árulják a lakásukat, a nagymamájét, vagy a szeretett anyáét úgy hogy nem rendezték még le magukban az elszenvedett veszteséget. Ragaszkodnak a dobozhoz, ami tele van emlékekkel. 

Sokan a gyermeküknek tekintik az eladni kívánt otthont, ahol megvalósúltak lakberendezési ötleteik, évekig építették és szépítették. Szépnek látják úgy is ha torz és nem értik miért olyan gyér az érdeklődés.